Prezentacja Budapesztańskiego Klubu "Gazety Polskiej".

W sobotę, 19 maja, Budapesztański Klub "Gazety Polskiej" miał okazję zaprezentować się po raz pierwszy na forum węgierskich organizacji społecznych. Podczas Salonu Społecznego, zorganizowanego przez Stowarzyszenie "Kobiety na rzecz Narodu Węgierskiego", przewodnicząca klubu, Joanna Urbańska przedstawiła najpierw, tytułem wstępu, grupę medialną "Gazety Polskiej" oraz ideę "Strefy Wolnego Słowa". Zarysowując cele i motywy działalności środowisk związanych z niezależnymi mediami, podkreśliła przede wszystkim walkę z cenzurą i fasadową pseudodemokracją postsowieckich elit oraz postkomunistycznej oligarchii, jak również sprzeciw wobec dyktatorskich zapędów Unii Europejskiej. Następnie zapewniła słuchaczy, iż grupa medialna "Gazety Polskiej" nie ustaje w upartym upominaniu się o dekomunizację, lustrację oraz uczciwe, rzetelne wyjaśnienie okoliczności i przyczyn tragedii smoleńskiej. Uczestnicy spotkania, w spontanicznym odruchu poparcia i uznania, zareagowali na powyższą deklarację burzliwymi oklaskami, wyrażając zarazem głębokie zrozumienie dla polskich aspiracji, by z kraju postkolonialnego stać się państwem prawdziwie niepodległym. Prelegentka zwróciła uwagę zebranych na fakt, iż koniecznym warunkiem osiągnięcia przez Polskę pełni suwerenności jest przywrócenie w świadomości społecznej znaczenia tradycyjnej hierarchii wartości, a co za tym idzie - inicjacja zmian, jakie dokonać się muszą w mentalności społeczeństwa, by uwolniło się ono od spuścizny komunistycznego totalitaryzmu. Istotną rolę w realizacji tych zadań pełnią organizujące się w obrębie "Strefy Wolnego Słowa" kluby "Gazety Polskiej", dla których pojęcia takie jak patriotyzm, niepodległość, tradycja czy tożsamość narodowa nie są patetycznymi anachronizmami, lecz stanowią aktualną treść i sens codziennego życia. Przywołując sentencję Cypriana Kamila Norwida, w myśl której niewolnik zawsze pozostanie niewolnikiem - daj mu skrzydła u ramion, a pójdzie nimi zamiatać ulice, przewodnicząca budapesztańskiego klubu stwierdziła, iż środowiska skupione wokół "Gazety Polskiej" nie zamierzają zamiatać swymi skrzydłami ulic - zwłaszcza tych zagranicznych, na których wciąż jeszcze traktuje się nas jak obywateli drugiej kategorii. Osoby zrzeszone w blisko 300 klubach, które pochodzą z najrozmaitszych grup społecznych i w wielu aspektach znacznie się różnią, łączy pragnienie życia w prawdziwie suwerennym państwie. W związku z tym żądają one respektowania prawa do tego, aby kraje członkowskie Unii Europejskiej kształtowały swe państwa zgodnie z własnymi narodowymi pryncypiami, nie zaś pod dyktando brukselskich dyrektyw. Stąd kluby "Gazety Polskiej" z całego serca popierają dążenia Węgrów do obrony swej niezależności oraz niezwykle wysoko oceniają politykę premiera Viktora Orbána, który zakwestionował kierowniczą rolę brukselskiej biurokracji. Demonstracyjną oznaką owego poparcia była akcja "Wielki Wyjazd na Węgry", w ramach której prawie osiem tysięcy Polaków wzięło udział w budapesztańskich obchodach węgierskiego święta narodowego 15 marca. Nawiązanie do owych wzruszających, podnoszących na duchu wydarzeń, kiedy to przedstawiciele obu narodów okazywali sobie w sposób ujmująco spontaniczny wzajemną sympatię i niemal braterską miłość, posłużyło za pretekst do wygłoszenia refleksji na temat legendarnej, tysiącletniej przyjaźni polsko-węgierskiej. Potwierdziło się po raz kolejny, iż nie jest ona li tylko historiograficznym i literackim banałem tudzież sentymentalnym komunałem, lecz jak najbardziej aktualnym i faktycznym zjawiskiem. Zjawiskiem tak niepowtarzalnym, iż trudno byłoby znaleźć mu podobne w historii stosunków międzynarodowych w skali całego świata. Próbując dotrzeć do źródeł owej nadzwyczajnej relacji pomiędzy naszymi narodami, autorka prezentacji skupiła się na wartościach łączących patriotyczne, niepodległościowe środowiska Polski i Węgier. Spośród nich wyróżniła zwłaszcza umiłowanie wolności, prawdy i sprawiedliwości. Podkreśliła ponadto, iż łączy nas bezinteresowna solidarność oraz bazujące na wspólnej hierarchii wartości pokrewieństwo dusz. Z równą mocą akcentujemy też swe przywiązanie do fundamentalnych zasad, na których powstała nasza europejska cywilizacja, zwłaszcza do etyki chrześcijańskiej. Przewodnicząca budapesztańskiego klubu wyraziła głębokie przekonanie, iż przyjaźń polsko-węgierska, której podstawą jest wzajemny szacunek i sympatia, powinna być traktowana przez oba narody jako fantastyczne źródło siły, utwierdza w nas bowiem przekonanie o własnej wartości oraz napawa dumą narodową. Polacy i Węgrzy, na poziomie całkowicie spontanicznych, oddolnych, dobrowolnych relacji międzyludzkich potwierdzają nieustannie, iż darzą się niekłamaną przyjaźnią. Co więcej, nie potrzebują do tego żadnej zachęty ze strony instytucji rządowych, centralnie kierowanych urzędów czy brukselskich dyrektyw. Prelegentka zobrazowała ten stan rzeczy słowami Tomasza Sakiewicza, iż to my - zwykli Polacy i Węgrzy - tworzymy prawdziwą unię europejską. Ponieważ tak niezwykłą więź należy troskliwie pielęgnować, na zakończenie swego wystąpienia Joanna Urbańska przedstawiła główne założenia działalności, którą Budapesztański Klub "Gazety Polskiej" pragnąłby się przyczyniać do nieustannego pogłębiania przyjaźni polsko-węgierskiej. Przede wszystkim członkowie klubu, podejmując się roli pośrednika, oferują swą pomoc w budowaniu sieci kontaktów pomiędzy węgierskimi a polskimi organizacjami społecznymi. Ten typ zadań klub zaczął już z powodzeniem wypełniać, pomagając grupie działaczy samorządowych z Újpestu w organizacji ich wyjazdu do Polski. Kolejnym celem, jaki przyświeca budapesztańskiemu klubowi, jest informowanie węgierskiej opinii publicznej o rzeczywistej sytuacji Polski w aspekcie jej politycznej, społecznej i gospodarczej kondycji. Potrzeba tego typu działań wynika z przekonania, iż przyjaźń nasza opierać się powinna na prawdzie, nie zaś iluzjach i fałszywych sądach, kolportowanych przez zmanipulowane przekazy propagandowych mediów. Klub "Gazety Polskiej" w Budapeszcie poprzez organizowanie spotkań z najwybitniejszymi osobistościami polskiego życia publicznego oraz projekcję węgierskojęzycznych wersji filmów dokumentalnych wyprodukowanych przez "Gazetę Polską", pragnie wspomóc tworzenie niezależnego obiegu informacji. Zdaje sobie bowiem sprawę, iż w warunkach mediokracji stworzenie rzetelnego, uczciwego, obiektywnego systemu informacyjnego stanowi nieodzowny warunek, aby współpraca nasza była prawdziwie owocna i skuteczna. Tylko wtedy uda nam się razem powstrzymać współczesne tendencje, zmierzające do dezintegracji narodu i rodziny i ukształtować swe ojczyzny w duchu wyznawanych wspólnie wartości. Prezentacja spotkała się z entuzjastyczną reakcją działaczy i sympatyków węgierskich organizacji społecznych i zrodziła wśród nich żywe zainteresowanie współpracą z "Gazetą Polską" oraz jej budapesztańskim klubem.

Szombaton, május 19-én, a "Gazeta Polska" Budapesti Klubja bemutatkozott a második Közéleti Szalonon. Lejebb olvasható a klubelnök, Joanna Urbańska előadása: Szeretettel köszöntök mindenkit. Megtisztelő és nagy öröm számomra, hogy részt vehetek a második Közéleti Szalonon. Ezért elsősorban meg szeretném köszönni Dr. Pethő Annamáriának, a Nők a Magyar Nemzetért egyesület elnök asszonyának, hogy meghívott erre a nagyszerű rendezvényre, és lehetővé tette, hogy bemutassam a "Gazeta Polska" Budapesti Klubját a magyar civil szervezetek eme kitünő fórumán. Bár tisztában vagyok azzal, hogy a március 15-i "Nagy Utazás Magyarországra" akciójának köszönhetően sokan ismerik már a "Gazeta Polska" nevét, engedjék meg, hogy bevezetésképpen néhány szót ejtsek erről az újságról. A "Gazeta Polska", magyarul "Lengyel Újság", egy jobboldali, konzervatív profilú, antikommunista hetilap. Főszerkesztőjének, Tomasz Sakiewicznek, aki 2005 óta vezeti az újságot, számtalan kiváló munkatársa segítségével sikerült létrehozni Lengyelországban az úgynevezett "Szabad Szó Övezetét". Ez voltaképpen egy médiacsoport, melynek tagjai a "Gazeta Polska Codziennie" (Lengyel Újság Mindennap) napilap, a "Nowe Państwo" (Új Állam) politikai havilap, a "Niezależna" (Független) információs portál, melyet naponta 150 ezren látogatnak meg, valamint az angolnyelvű Free Poland Info információs és publicisztikai portál. Mindezek a médiák küzdenek a szólásszabadságért, és határozottan támogatják a dekommunizációt s átvilágítást. Evégett fényt igyekeznek deríteni a poszt-szovjet elitek és a posztkommunista oligarchia áldemokráciájára, valamint a kommunista titkosszolgálatok napjaink politikai életében betöltött szerepére. Kategórikusan ellenzik az európai szuperhatalom létrehozását és az EU gyengébb tagjainak Brüsszelből, de ténylegesen Németországból történő irányítását. Továbbá erőteljesen követelik a 2010-es szmolenszki légikatasztrófa mielőbbi feltárását és a nyomozás becsületes lefolytatását. Tevékenységüket az a cél motiválja, hogy Lengyelország a nagyhatalmaknak behódoló, posztkoloniális jellegű országból valóban független állammá váljon. Kétségtelen, hogy ennek érdekében elsősorban utat kell mutatni a társadalomnak, hogy változtatni tudjon a mentalitásán, melyet előbb a kommunista totalitarizmus, majd pedig a kultúr-marxizmus vont igája alá. Ezzel együtt vissza kell állítani a köztudatba a hagyományos értékrend jelentőségét. Ezt a feladatot a "Gazeta Polska" körül szerveződött közösség vállalta, mely számára az olyan fogalmak, mint a hagyomány, a hazaszeretet, a függetlenség és a nemzeti identitás nem a patetikus anakranizmusok, hanem mindennapi élet minél aktuálisabb tartalma és értelme. Van egy kedvenc idézetem az egyik legzseniálisabb lengyel költőtől, Cyprian Kamil Norwidtől, aki azt írta, hogy a rabszolga mindig is rabszolga marad, hiába akasztasz neki szárnyat a vállára, elmegy vele utcát söpörni. Nos, mi nem kívánjuk szárnyainkkal az utcákat söprögetni. Főleg nem a külföldi utcákat, ahol még mindig másodrangú polgároknak tekintenek minket. A csaknem 300 "Gazeta Polska"-Klubba tömörült embereket, akik a legkülönbözöbb társadalmi közegekből származnak és rengeteg aspektusban eltérnek egymástól, éppen az köti össze, hogy mindannyian igazán szuverén országban szeretnének élni. Ilyenképpen jogot követelnek ahhoz, hogy az EU tagállamai saját nemzeti elveiknek megfelelően alakíthassák az országaikat, nem pedig a brüsszeli diktátumok szerint. Ezért a "Gazeta Polska"-Klubok teljes szívből támogatják Magyarországnak a függetlensége megvédésére irányuló törekvéseit és nagyra becsülik Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszel irányításával szembeszálló politikáját. Ennek a támogatásnak jeléül március 15-én közel 8 ezer lengyel érkezett Budapestre, hogy részt vegyen a magyar szabadságharc ünneplésében. Aki részesült ezekben a megható, lélekemelő eseményekben, amikor a lengyelek és a magyarok abszolút spontán módon nyilványították ki egymásnak kölcsönös szimpátiát, barátságot és szinte testvéri szeretetet, az tudja, hogy a legendás ezeréves magyar-lengyel barátság nem csupán egy irodalmi és történelmi közhely, nem egy szentimentális banalitás, hanem nagyon is aktuális és tényleges jelenség. A jelenség annyira egyedülálló, hogy világ szerte nehéz lenne párját találni a nemzetközi kapcsolatok történetében. Vajon honnan ered ez a különleges viszony nemzeteink között? Eme kérdés már az őseinket is foglalkoztatta, akik elég mulatságos elméletet hagytak ránk a régi krónikákban. Kitűnik belőlük, hogy a lengyel és a magyar nép rokonok. Amíg a középkori lengyelek meg voltak győződve arról, hogy a magyarok azért annyira rendesek, mert szlávok, a magyarok egyidejűleg azt állították a lengyelekről, hogy azért olyan jó barátok, mivel nem szlávok. De ha valójában nincs is közös etnikai eredetünk, szerintem valami sokkal fontosabb köt minket össze. Tudom, hogy mennyire kockázatos dolog általánosítani, kiváltképpen egy olyan időben, amikor egy országon belül az emberek között gyakran áthidalhatatlan világnézeti különbségek vetődnek föl és a megosztott társadalom ellenséges táborokra szakad. Ebben a vonatkozásban talán célszerűbb lenne arra korlátozódnom, hogy mi köti össze nemzeteink hazafias közegeit. Erre könnyű a válasz, hiszen többször már bebizonyosodott, hogy hasonló mértékben létfonosságú számunkra a szabadság, az igazság és az igazságosság. Összeköt minket az önzetlen szolidaritás és a közösen vallott értékrenden alapuló rokonlelkűség. Továbbá erősen ragaszkodunk eme alapelvekhez, melyekre az európai civilizációnk épült, főleg a keresztény etikához. De voltaképpen nem is számít, hogy honnan fakad a kölcsönös szimpátiánk. Az a lényeg, hogy milyen hatalmas erőt tudunk belőle meríteni. A március 15.-i események lengyel résztvevői többen is beismerték, hogy életükben először olyan óriási mértékben büszkék voltak arra, hogy lengyelnek születtek. Itt senki sem tart minket másodrangú európainak, aki szegény és két diplomája ellenére londoni éttermekben kényszerül mosogatni. Itt megalázás és megvetés helyett szeretetben és tiszteletben részesülünk. Bizony, szeretetben és tiszteletben, mivel mi, a lengyelek és a magyarok egymás szemében szeretetre- és tiszteletre méltók vagyunk. Azt hiszem, ez az önbecsülés és a nemzeti önérzet csodálatos forrása mind a két nép számára. Mi, a teljesen spontán, alulról jövő, önkéntes emberközi kapcsolatok szintjén egyszerűen szeretjük egymást a kormányközi egyezmények, központilag irányított hivatalok és brüsszeli direktivák késztetése nélkül. Ahogy mondta Tomasz Sakiewicz - mi alkotjuk az igazi európai uniót. Egy ilyen viszony értékes kincs, melyet ápolni kell. A "Gazeta Polska" Budapesti Klubja kétféleképpen szeretne hozzájárulni eme barátság mélyítéséhez. Mindenekelőtt közvetíteni szeretne a magyar és a lengyel civilszervezetek között, így összekötő szerepet vállal a kapcsolatépítésben. Ezt a feladatkört már el is kezdte sikeresen ellátni egy újpesti csoport lengyelországi utazásának szervezésével. A másik cél, melyet a klub kitűzött maga előtt, jóval nehezebb: klubunk tájékoztatni szeretné a magyar közvéleményt Lengyelország valódi politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről. Ennek érdekében találkozókat szeretnénk szervezni a lengyel közélet híres személyiségeivel, illetve "Gazeta Polska" gyártású dokumentumfilmeket vetíteni magyar nyelvverzióban. Úgy vélem, erre óriási szükség lenne, mivel szüntelenül tapasztalom, hogy sok magyarnak a honfitársaim iránti szeretete teljes mértékben kritikátlan, számtalan tévhitre és illuzióra épül. Nemrég hallottam egy nagyon kedves úr kijelentéseit, aki azt állította, hogy Lengyelországban még a kommunisták is hazafiasak voltak, illetve azt, hogy ott nem jöhetne létre egy rossz kormány, amely lop, csal és megszegi az emberi jogokat. Kiérződött ezekből a szavakból az a jóhiszelmű meggyőződés, hogy egy lengyel egyszerűen nem lehet szélhámos. Nos, ez nagyon hízelgő, csak sajnos nem fedi a valóságot. Nálunk is vannak hazaárulók, tolvajok és mindennemű gazemberek. Úgy vélem, a barátságunk még mélyebb lesz, ha nem egy idealizált, szépített eszményképre epül, hanem az igazságra. A médiakratikus renszerben, melyben élünk, ehhez szükséges a független információáramlás. Ennek érdekében március 15-én a "Gazeta Polska" együttműködési szerződést kötött a "Magyar Hírlappal". A Budapesti Klub is segíteni akar a két nemzet egymás problémáiról való becsületes, lelkiismeretes, objektív tájékoztatásában, mivel ez nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az együttműködésünk valóban eredményes és hatásos legyen. Hogy együtt szálljunk szembe a mai világ nemzet- és családpusztító tendenciáival és a közösen vallott értékrend szellemében alakítsuk át hazáinkat. A boldogabb családokért! Bevallom Önöknek, hogy a mai szalon mottója: "A boldogabb családokért!" módfelett közel áll a szívemhez, mivel mindenekelőtt egy családanya vagyok, egy hétköznapi anyuka, aki boldog életet igyekszik teremteni gyermekeinek. Befejezésül azt a hírt szeretném megosztani Önökkel, hogy május 23-án a "Gazeta Polska" Budapesti Klubja megtartja első munkaülését, melyen a legnagyobb örömünkre Tomasz Sakiewicz főszerkesztő úr is részt fog venni. Szeretettel várom az együttműködésben érdekeltek jelentkezését. Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

Biuro Klubów "Gazety Polskiej"

505 038 217, (12) 422 03 08;
e-mail klubygp@gazetapolska.pl
ul. Jagiellońska 11/7 31-011 Kraków

Layout i wykonanie: Wójcik A.E.